Kannabinoid Hiperemézis Szindróma (CHS) Magyarázata

• 1. Mi az a kannabinoid hiperemézis szindróma, vagy chs?
• 2. A kannabinoid hiperemézis szindróma tüneteinek felismerése
• 2. a. A legalizáció problémája és a marihuánahasználat miatti szégyen
• 3. Kannabinoid hiperemézis szindróma diagnózis és statisztikák
• 3. a. Kannabiszhasználati statisztikák az egyesült Államokban és chs
• 3. b. Hogyan diagnosztizálható a kannabinoid hiperemézis szindróma?
• 4. Miért okozhat marihuána kannabinoid hiperemézis szindrómát?
• 4. a. Ellentétes nézetek a meglévő teóriákról
• 5. Milyen kezelések léteznek a kannabinoid hiperemézis szindrómára?
• 5. a. Miért enyhítik a forró zuhanyok a chs-t?
• 6. Tényleg új a kannabinoid hiperemézis szindróma?
• 7. Összegzés

Mi történik, amikor a betegséged kezeléséből maga a betegség lesz? Az utóbbi tanulmányok kimutatták, hogy a marihuána hosszú távú, nagy mennyiségű fogyasztása egy Kannabinoid Hiperemézis Szindróma (CHS) nevű rendellenességhez vezethet. Bár orvosi szempontból a kannabiszt általában hányinger elleni szerként tartják számon, vagyis segít a hányinger ellen, ezek az új kutatások valójában ennek az ellenkező mintázatát figyelték meg az orvosi kannabiszt fogyasztó betegeknél: erős hányinger és hányás. 

Mi az összefüggés a kannabisz fogyasztás és az extrém hányás között? A válasz a Kannabinoid Hiperemézis Szindróma lehet, noha ez egy annyira új betegség, hogy további kutatások szükségesek. Nézzünk meg mindent, amit tudni lehet a CHS-ről, és bontsuk le ezt az újonnan felismert marihuánához köthető rendellenességet.

1. Mi az a Kannabinoid Hiperemézis Szindróma, vagy CHS?

Ahogy a név is mutatja, a Kannabinoid Hiperemézis Szindróma, amit Cannabis Hiperemézis Szindrómaként is említenek, egy olyan rendellenesség, amit nagy mennyiségű és tartós marihuánafogyasztás okozhat. ¹ A hiperemézis kifejezés extrém hányásos esetekre utal, melyben a „hiper-” görögül extrémet jelent, az „-emézis” pedig hányást takar. Például, terhesség alatt egyes nők találkozhatnak a Hyperemesis gravidarum nevű állapottal, ami folyamatos hányingert és súlyos hányást jelent, jóval többet, mint az átlagos reggeli rosszullét. ²

De hogyan lehet, hogy a marihuána, amelyet gyakran éppen a hányinger vagy hányás enyhítésére írnak fel, például CINV-ben (kemoterápia által kiváltott hányás, rákbetegeknél), végül ellentétes hatást válthat ki?

Próbáljuk meg beazonosítani a tüneteket és lehetséges okokat a Kannabinoid Hiperemézis Szindrómánál, mielőtt levonunk bármilyen következtetést. 

2. A Kannabinoid Hiperemézis Szindróma Tüneteinek Felismerése

Ahogy minden más orvosi állapotnál, az első, amit azonosítanunk kell, az a betegség tünetmintázata. Ez pontosan az első lépés, amit egy orvos vagy szakember megtesz, amikor segítségért fordulunk hozzájuk; pontosan azt fogják kérdezni, mit érzünk vagy tapasztalunk. 

Az ilyen információk bekérése szükséges ahhoz, hogy leszűkítsék a lehetséges betegségek körét. CHS esetén a jeleket és tüneteket három fázisba sorolják:

Amint a fenti táblázatból látható, a CHS első szakaszában, a prodromális fázisban a páciens kóros hasi fájdalmat és akár reggeli hányingert, hányást is tapasztalhat. Azonban a többség ilyenkor még nem változtat az étkezési szokásain. ³

Ezzel egyidőben, mivel a kannabiszt gyakran tartják hatékonynak hányinger és hányás ellen, az érintettek különböző formában próbálják fogyasztani a növényt a rosszullét csökkentésére. Egy másik gyakori tünet a hányástól való félelem kialakulása. 

A betegség második fázisában, az ún. hiperemézis fázisban, a dolgok már túl egyértelművé válnak ahhoz, hogy figyelmen kívül lehessen hagyni őket. A tünetek ebben a szakaszban a következők lehetnek: 

• Folyamatos hányinger érzés;
• Ismétlődő hányásos rohamok, akár napi 40 hányási esetet is jelentettek. ⁴
• Hasi vagy gyomortáji fájdalom;
• Étvágycsökkenés, étkezési szokások megváltozása;
• Látványos fogyás;
• Kiszáradás és folyadékvesztés jelei;
• Rendszertelen alvási szokások;
• Szokatlanul gyakori zuhanyzás/fürdőzés a tünetek enyhítésére. 

A hiperemézis fázisban a hányás nagyon intenzívvé válhat és elviselhetetlen lehet, ami gyakran hányástól való félelmet okoz. Ilyenkor a betegek szinte biztosan orvosi segítséghez fordulnak. Miután az orvos felismeri és diagnosztizálja a betegséget, a hiperemézis szakasz csak akkor múlik el, ha a beteg abbahagyja a marihuána használatát minden formában. Ekkor kezdődik meg a gyógyulási fázis. 

A rendellenesség utolsó szakaszában a páciens végre visszanyerheti étvágyát és normalizálhatja étkezési ritmusát. A hányás és hányinger ritkul, akár teljesen megszűnhet; a testsúly visszanyerhető, és a zuhanyzás/fürdőzés is visszatér a normál szokások közé. 

A gyógyulási fázis napokig vagy hetekig is eltarthat, mire érezhető a javulás. Azonban a tünetek ismét jelentkezhetnek, ha a páciens újra kannabiszt fogyaszt. Most azonban egy jelentős problémával kell szembenézni a CHS diagnózisa és gyógyulása során, ami a marihuána jogi helyzetéhez és társadalmi elfogadottságához köthető. 

A legalizáció problémája és a marihuánahasználat miatti szégyen

Annak ellenére, hogy a marihuána orvosi célú használata világszerte egyre elfogadottabb, a jogszabályok és az információhiány jelentős akadály lehet a CHS felismerésében.

Elsősorban azokban az országokban, ahol a kannabisz használata még mindig tilos, sem orvosi, sem rekreációs célból, a felhasználók nem biztos, hogy őszinték az orvosaikkal fogyasztási szokásaikról, illetve valódi adagjaikról, a megítéléstől vagy következményektől való félelem miatt. Ráadásul, mivel a marihuánáról azt tartják, hogy enyhíti a hányingert és csökkenti a hányást, a beteg feleslegesnek tarthatja szóba hozni gyakori és tartós kannabiszhasználatát az orvosánál, ami újabb gondot jelent a CHS diagnózisánál. 

Az információhiány és az igény további vizsgálódásra, amely a marihuánára irányulna, a CHS esetén feltűnő. Ez a betegség hivatalosan újonnan felismertnek számít, bár hamarosan látni fogjuk, hogy ez nem teljesen igaz. Mivel ez egy viszonylag új, vagy korábban elhanyagolt rendellenesség, sok orvos még nincs is tudatában a létezésének, ezért hogyan tudnák diagnosztizálni?

A következő gond, ami e tájékozatlanságból adódik, hogy valódi kezelési lehetőség a forró zuhanyon és fürdőn kívül, továbbá a kannabisz elhagyásán kívül egyelőre nincs. De mégis, hogyan találhatnánk bármit is, ha senki sem kutatja? Az ilyen félretájékoztatás nagyobb egészségi kockázatokat, akár komolyabb, még fel nem tárt alapbetegségeket is eredményezhet.

A CHS-re irányuló kutatásoknak sürgősen fókuszba kell kerülniük. Ahogy a világon egyre több országban legalizálják a marihuánát, a Kannabinoid Hiperemézis Szindróma esetei is egyre gyakoribbak, hiszen egyre több beteg kap orvosi célra kannabiszt egyéb egészségi gondok kezelésére. 

3. Kannabinoid Hiperemézis Szindróma Diagnózis és Statisztikák

Mielőtt megnéznénk, hogyan diagnosztizálják az orvosok a Cannabis Hiperemézis Szindrómát, tekintsünk át néhány statisztikát és számadatot. 

Kannabiszhasználati statisztikák az Egyesült Államokban és CHS

Az Egyesült Államokban 2009-ben kezdődött meg a kannabiszhasználat legalizációja. Miután 2009-ben az USA Igazságügy-minisztériuma kiadott egy közleményt, amely szerint sem az orvosi kannabisz fogyasztóit, sem az eladókat nem büntetik, a statisztika azt mutatta, hogy a marihuánahasználat növekszik. De nem lehet, hogy ez inkább a felszabadulás eredménye – vagyis többen merték bevallani a fogyasztást –, nem pedig a tényleges növekedés?

Akármi is az oka, az epizodikus hányások aránya az országban 17,9%-kal emelkedett a legalizáció előtti szinthez képest, és a Drug Abuse Warning Network (DAWN) szerint a kórlapokon rögzített marihuánafogyasztás 21%-kal nőtt 2009 és 2011 között. ^{5 6}

2009 óta a hiperemézisről szóló jelentések jelentős növekedést mutatnak, és évente kb. 8%-kal emelkednek. Ezek a növekedések főként az USA legális államaiban voltak leginkább megfigyelhetők.

Úgy vélik, a korábban ritkának tartott CHS hamarosan gyakori mellékhatássá válhat a hosszú távú és nagy mennyiségű kannabiszfogyasztók körében, ahogy a szer világszerte egyre több helyen lesz legális. 

Hogyan diagnosztizálható a Kannabinoid Hiperemézis Szindróma?

A CHS diagnosztizálása sokféleképpen történhet, attól függően, mennyire tájékozott az adott egészségügyi szolgáltató. Egyrészt a CHS-ben szenvedő páciensnek sokféle orvosi vizsgálaton és teszten kell átesnie, mire végül fény derül az okra – főként olyan helyeken, ahol a kannabiszhasználat még nem elterjedt vagy a páciensek félnek beismerni azt. 

Ilyen információhiány esetén többféle vizsgálat válhat szükségessé, hogy kizárják az egyéb egészségügyi problémákat. Ilyenek lehetnek például:

• Elektrolitvizsgálatok;
• Vérvizsgálat vérszegénység vagy fertőzés kimutatására;
• Hasnyálmirigy- és májenzim vizsgálatok;
• Nők esetén terhességi teszt; 
• Hasi röntgen vagy egyéb képalkotó vizsgálatok esetleges elzáródás miatt;
• Felső endoszkópia a nyelőcső és a gyomor vizsgálatára a hányás okának tisztázására;
• Feji és hasi CT a hányással járó idegrendszeri vagy egyéb egészségügyi problémák kizárására;
• Vizeletvizsgálat fertőzés kimutatására; 
• És drogszűrés, amely eredményes is lehet. 

Másrészt, ha a CHS-re gyanús páciens tájékozott orvosokhoz kerül, vagy önmaga felkészült az időpont előtt, néhány vizsgálat akár el is hagyható, és egy alapos kikérdezés is elegendő lehet a diagnózishoz. Ettől függetlenül, a többi lehetséges állapot kizárása érdekében a tesztek elvégzése indokolt lehet. 

4. Miért okozhat marihuána Kannabinoid Hiperemézis Szindrómát?

Sokan elgondolkodnak, miért hozhat létre paradox módon hányást a kannabisz, melyet jellemzően éppen hányinger ellen alkalmaznak. Bár még sok kutatás szükséges, néhány elmélet már létezik az ok megértéséhez. 

A marihuána, különösen a THC aktiválja a CB1 receptorokat a testünkben, amelyek ilyen hatásokat válthatnak ki a gyomor-bélrendszerben:

• Gyulladás és viszcerális fájdalom;
• A nyelőcső alsó záróizmának elernyedése;
• Gyomorsavszekréció gátlása;
• A gyomormozgás csökkenése;
• És a gyomorürülés lassulása.

Ez a teória, vagyis ha a THC-t nagy mennyiségben és tartósan fogyasztják, az bár hányásgátló hatást gyakorol az agyra, de felborítja a bélműködést – mindez még nem bizonyított. 

Ugyanakkor nem csak a THC lehet „bűnös” a Kannabinoid Hiperemézis Szindrómában, akkor CHS helyett THC Hiperemézis Szindrómának hívnánk. Más tanulmányok – embereken és állatokon is, amit nem támogatunk,  – azt mutatták, hogy egyéb kannabinoidok, például a CBD és a CBG, illetve kölcsönhatásaik is okozhatnak hányásgátló vagy hánytató hatásokat, a fogyasztott mennyiségtől függően. 

Ellentétes nézetek a meglévő teóriákról

Ezeket a teóriákat vizsgálva nyilvánvalóvá válik, hogy továbbra is sok kutatásra van szükség. Egy 2006-os ausztrál tanulmány felvetette, mi lehet a valóság. ⁷

“A kannabiszt évszázadok óta fogyasztják, és jelenleg sok millióan használják világszerte [...] Nehéz elképzelni, hogy egy ilyen jellegzetes szindrómát se a felhasználók, se orvosok sosem jegyeztek fel korábban.”

Ebben lehet igazság, azonban a kutatók nem mentek tovább a feltételezés szintjén, és nem tudták bizonyítani a többiek tévedését. 

Más ellenérvek szerint nem is a kannabisz okozza a fenti tüneteket, hanem a termesztéshez és növekedéshez használt vegyszerek. Ebben is lehet igazság, hiszen például Indiában és Ázsiában, ahol a növényt természetes módon termelik, nem jelentettek CHS-es eseteket. 

5. Milyen kezelések léteznek a Kannabinoid Hiperemézis Szindrómára?

Jelenleg nincs ismert orvosi kezelés a Kannabinoid Hiperemézis Szindróma tüneteinek enyhítésére. Ez azt jelenti, hogy – sajnos a kannabisz kedvelőinek – az egyetlen megoldás a hányinger, hányás és hasi fájdalom megszüntetésére, ha abbahagyják a marihuána minden formájának fogyasztását. 

Miután leállnak a kannabiszhasználattal, a tünetek általában 24-48 órán belül enyhülnek, kivéve, ha a páciens megszakítja a megvonást. A kannabisz elhagyása nem átmeneti, hanem végleges megoldást jelent, mivel a tünetek hónapokkal vagy évekkel később is visszatérhetnek, ha a fogyasztás újraindul. 

Rövid távú kezelések a tünetek gyors enyhítésére az alábbiak lehetnek. A betegeknek pár napig kórházi megfigyelésre is szüksége lehet.

• Forró zuhany vagy fürdő;
• Intravénás folyadékpótlás a kiszáradás megelőzésére;
• Hányáscsillapítók, bár ezek nem mindig hatásosak;
• Fájdalomcsillapítók a hasi fájdalomra;
• Protonpumpa-gátlók a gyomor gyulladásának csökkentésére;
• Capsaicines krém vagy kenőcs a hasra a hányinger és fájdalom enyhítésére;
• És benzodiazepin-tartalmú gyógyszerek a relaxációhoz.

Az egyik oldalon a CHS-ben szenvedőnek a betegség tüneteivel kell foglalkoznia, másrészt az ebből fakadó egyéb következményekkel is. Ide tartoznak a támogató kezelések, mint az elektrolitpótlás, hogy a gyakori hányás okozta zavarokat kijavítsák.

Miért enyhítik a forró zuhanyok a CHS-t?

Ha olvastad, hogy a forró zuhanyok segítenek a CHS kezelésében, talán elgondolkodsz, miért is van ez így. Három fő elmélet létezik.

Az első szerint a kannabinoidokban hipotermikus pszichoaktív összetevők találhatók, és a forró fürdő segít szabályozni a szervezet maghőmérsékletét. A második elmélet szerint a CB1 receptoraink a hipotalamusz hőszabályozó központja közelében vannak, és a meleg víz közvetlenül segít szabályozni a test hőmérsékletét. ^{8 9}

A harmadik feltételezés szerint a meleg víz elvonhatja a véráramlást a bélrendszertől a perifériákba és a bőrbe, ezáltal is „eltereli” a figyelmet a rosszullétről. A kutatók ezekkel az elméletekkel nem teljesen elégedettek, és egy új, ígéretesebb felvetés is megjelent.  

Ez utóbbi elmélet szerint nagyon magas, 43 °C feletti hőmérsékleten, vagy capsaicinnel érintkezve, a TRPV1 ioncsatornák megnyílnak, ami hányásgátló hatást kelt a szervezetben. Tehát, ha egy CHS-beteg TRPV1 csatornáit hő vagy capsaicin éri, sikerülhet megállítani az emesist, azaz a hányást.  ^{10 11}

6. Tényleg új a Kannabinoid Hiperemézis Szindróma?

A cikk során – és kutatás közben is – gyakran találkozhatunk azzal az állítással, hogy ez egy újonnan felfedezett rendellenesség. Ám ahogy még mélyebbre ástunk, kiderült, hogy ez nem teljesen igaz.

Az első hivatalos jelentés a CHS-ről 2004-ben jelent meg J. H. Allen és társai kutatói csoportjától. Sőt, Mitch Earleywine 2002-es „Understanding Marijuana“ című könyvében az író már említ 11. századi arab leírásokat, amelyek szerint a kannabisz hánytató hatással rendelkezik. 

"A hasis rendszeres használata folyamatos öklendezéshez és halálhoz vezethet" – olvasható ezekben az írásokban.

Végül megjegyzendő, hogy a hányás és hányinger ilyen mellékhatásaira már a Marinol gyógyszer alkalmazási előírásaiban is felhívták a figyelmet. A Marinol a dronabinol kereskedelmi neve, amely egy THC-alapú vényköteles gyógyszer, amelyet az FDA 1985-ben hagyott jóvá. 

7. Összegzés

Ha konklúziót szeretnénk levonni a CHS kapcsán, talán filozófiából érdemes idéznünk:

"Tudom, hogy semmit sem tudok" Szókratész, (Kr.e. 470–399)

Bár játékosnak tűnhet, az igazság az, hogy mielőtt bárkit bármilyen szindrómával vagy betegséggel diagnosztizálnának, nem kellene a tudománynak, orvostudománynak – bárkinek is, aki ezekkel a kérdésekkel foglalkozik – meggyőződnie a saját igazáról? 

Sajnos napjainkban a kannabiszról csak a jéghegy csúcsát ismerjük. A növénnyel kapcsolatban még rengeteg dolog vár felfedezésre: előnyök és mellékhatások, ezért egyetlen teóriát sem érdemes feltétlenül készpénznek venni, amíg az ellenkezője nem bizonyított. 

ORVOSI NYILATKOZAT

Tartalmunk kizárólag oktatási célból készült. Az itt található információk külső forrásokból származó kutatásokból erednek.

KÜLSŐ HIVATKOZÁSOK

1. "Kannabinoid Hiperemézis Szindróma" Jonathan A. Galli, Ronald Andari Sawaya, és Frank K. Friedenberg. 2011. december. 
2. "Hyperemesis gravidarum és placentális diszfunkciós rendellenességek" Heleen M. Koudijs, Ary I. Savitri, Joyce L. Browne, Dwirani Amelia, Mohammad Baharuddin, Diederick E. Grobbee, és Cuno S. P. M. Uiterwaal. 
3. "Cannabinoid hiperemézis: ciklikus hiperemézis krónikus kannabiszhasználattal összefüggésben" J. H. Allen, G. M. de Moore, R. Heddle, és J. C. Twartz. 2004. november.
4. "Kannabinoid Hiperemézis Szindróma" Erik Messamore, 15-Minute Pharmacology a YouTube-on. 2020. május.
5. "A 2009-es Orvosi Kannabinoid Legalizációs Politika hatásai a kórházi kannabinoid-függőség és tartós hányás miatti kezelésekre" Mustafa Al-Shammari, Karina Herrera, Xibei Liu, Brandon Gisi, Takashi Yamashita, Kyu-Tae Han, Mohamed Azab, Harmeet Mashiana, Muthena Maklad, Muhammad Talha Farooqui, Ranjit Makar, és Ji Won Yoo. American Gastroenterological Association (AGA), 2017. július.
6. "Milyen mértékű a marihuánahasználat az Egyesült Államokban?" National Institute on Drug Abuse (NIDA), 2020. július.
7. "Cannabis hiperemézis: megkérdőjelezett okozati kapcsolat" A. Byrne, R. Hallinan, és A. Wodak. 2006. január.
8. "Kannabinoid hiperemézis szindróma: esettanulmány és a patofiziológia áttekintése" Corina L. Iacopetti és Clifford D. Packer. 2014. március. 
9. "Kannabinoid hiperemézis és kényszeres fürdés: esetsorozat és paradox patofiziológiai magyarázat" Dale A. Patterson, Emmaleigh Smith, Mark Monahan, Andrew Medvecz, Beth Hagerty, Lisa Krijger, Aakash Chauhan, és Mark Walsh. 2010. december. 
10. "A TRPA1 és a TRPV1 funkciói: elmozdulás az érzőidegektől" E. S. Fernandes, M. A. Fernandes és J. E. Keeble. 2012. május. 
11. "A kannabisz hiperemézis szindróma megszűnése helyi kapszaicinnel a sürgősségi osztályon: esetsorozat" Laurel Dezieck, Zachary Hafez, Albert Conicella, Eike Blohm, Mark J O'Connor, Evan S. Schwarz és Michael E. Mullins. 2017. május.