Új Fastflower Fajták és Fotoperiódusos Genetikák tesztelése
- 1. Csírázás és korai átültetési különbségek
Új Genetikák: Elkezdődik a Tesztfázis
Elindítunk egy új blogsorozatot, amely elkészült projektjeinkről szól, amelyek mostanra készen állnak a tesztelésre. Ezek már nem korai koncepciók vagy kísérleti ötletek, hanem befejezett genetikai vonalak, amelyek eljutottak arra a pontra, hogy valódi körülmények között kell bizonyítaniuk magukat.
Ebben a szakaszban a fókusz átkerül a fejlesztésről az értékelésre. Minden fajta teljes tesztcikluson megy át, amely során eldől, hogy melyek felelnek meg igazán a mi szigorú elvárásainknak, és melyek maradnak el tőle. Ez a folyamat szigorú, őszinte, és kizárólag a teljesítményen alapul.
Ebben a sorozatban új, gyorsan virágzó hibrideket és fotoperiódusos fajtákat is látni fogsz. Mindegyik saját potenciált, szerkezetet és karaktert hordoz magában. Azonban csak azok juthatnak tovább, amelyek stabilitást, erős fejlődést és következetes eredményeket mutatnak.
Ebben a szakaszban a tisztánlátás a cél. Nincsenek feltételezések vagy elvárások, csak valódi eredmények. Lépésről lépésre bemutatjuk, hogyan viselkednek ezek a genetikák, hogyan fejlődnek, és melyek bizonyulnak igazán méltónak arra, hogy bekerüljenek választékunkba.
Csírázás és korai átültetési különbségek
Autovirágzó vs. Fotoperiódusos
Mint mindig, a magok előáztatása után tőzegtápkockákba ültetjük őket. Ez a standard eljárásunk a tiszta és kontrollált indításhoz, ami lehetőséget ad minden palántának, hogy megerősödjön, mielőtt átkerül a fő közegébe.
Ezen a ponton fontos különbség mutatkozik az autoflowering és a fotoperiódusos növények között. A korai gyökérfejlődésük során más-más megközelítést igényelnek.
Az autoflowering növények nem viselik jól, ha a gyökereik teljesen átszövik a tőzegkockát. Ezért amint a gyökércsúcs megjelenik az aljánál, általában a második napon, már át is ültetjük őket. A korai átültetés segít elkerülni a felesleges stresszt, így a növény zavartalanul fejlődhet tovább.

A fotoperiódusos növények másként viselkednek. Ezek profitálnak abból, ha a gyökérzet teljesen ki tud alakulni a tőzegkockán belül. Amint a kockát kellően sűrűn átszőtték a gyökerek, átültetjük őket kókuszba. Ez erősebb alapot ad a növénynek, és segíti a stabil növekedést a következő fázisban.

Ennek a különbségnek a megértése és tiszteletben tartása lehetővé teszi, hogy mindkét típus simán induljon és elkerüljük azokat a kezdeti visszaeséseket, amelyek befolyásolhatnák az egész ciklust.

Ebben a pillanatban 342 növényt sikerrel átültettünk a rendszerbe. Ez a létszám komoly léptéket ad a ciklusnak, és bőséges lehetőséget teremt a megfigyelésre és a szelektálásra.
Ezzel a mennyiséggel széles genetikai spektrumot tudunk átlátni, összehasonlíthatunk viselkedést azonos körülmények között, és nagy bizonyossággal azonosíthatjuk a legerősebb egyedeket.
Izgalmas ciklus előtt állunk. Rengeteg mindent lehet megfigyelni, összehasonlítani, és még többet felfedezni, ahogy ezek a növények elkezdik megmutatni valódi potenciáljukat.
Ültetés utáni harmadik hét közepe
Két hét után a lombkorona besűrűsödött, a textíliás cserepek jól fejlett gyökérzetet mutatnak – a növények az intenzív gyökérfejlesztésről már a magabiztos, felfelé irányuló növekedésre váltottak, az oldalágak pedig erősen és egyenletesen hajtanak ki. Most remek alkalom egy megelőző permetezésre, hogy távol tartsuk a kártevőket és védjük az állományt még abban az időszakban, amikor a növények ellenállóbbak és gyorsan regenerálódnak.

Lebonyolítottuk a szigorú szelekciót, jelenleg 285 legerősebb egyed maradt a rendszerben. Ahogy mindegyik növény erősödik, testvérklónokat veszünk róluk – célunk minden figyelemreméltó, hasznos fenotípus megőrzése a virágzás alatt, és ezek tulajdonságainak továbbvitele a nemesítési vonalakban.

Nőtt a vízigény, ezért áttértünk az automatizált öntözésre: kb. 500 ml tápoldatot kap minden növény naponta, heti egyszer lemosással megelőzve a kókusz sóképződését, és egyensúlyban tartva az EC-t és pH-t. A növények láthatóan szomjasabbak és élénkzöldek. Jó a tápanyagfelvétel és a turgor, ami remek előjel a következő fázis tiszta, egészséges fejlődése szempontjából.
Összességében a helyiség energikus és tiszta képet mutat – erőteljes elágazások, stabil gyökérnyomás és folyamatos biomassza-növekedés. Részletesebb frissítések várhatók, ahogy a növények elkezdik kifejezni terpénjeiket és bugaszerkezetüket. Már most látszanak az igazi ígéretes példányok.
Defoliálás és tetejezés.
Több hét egyenletes fejlődés után a növények jelentős tömeget növeltek és erős szerkezetet alakítottak ki. Mind a központi kóla, mind az oldalágak egyenletesen fejlődtek, ez kiváló vitalitást és egészséges növekedést mutatott.
Ezen a ponton azonban elsődleges célunk a klónképzés. Azt szeretnénk, hogy az oldalágak felzárkózzanak a fő kólához, hogy minden levágott hajtás egyformán erős és fejlett legyen.
Ennek érdekében eltávolítjuk a felesleges nagy leveleket a jobb fényáteresztésért, és tetejezzük a növényeket, hogy ösztönözzük az oldalhajtások növekedését. Ez egységesebb lombkoronát hoz létre, így egységes és erős klónokat kapunk a nemesítési program következő szakaszához.
A növényeknek most néhány napra van szükségük, hogy regenerálódjanak a tréning és a defoliálás után. Ez az időszak lehetőséget ad arra, hogy újra erőre kapjanak, erőteljes új hajtásokat növesszenek, így egészséges klónokat tudunk vágni a genetika megőrzéséhez és a nemesítési program folytatásához.
Klónozás.
Lezárult a regenerációs periódus, és a növények kiválóan reagáltak a beavatkozásra. Visszanyerték vitalitásukat, erős új hajtásokat hoztak, és most készen állnak a klónozás fázisára.
A folyamat végén több mint 2000 klónt vágtunk le több mint 200 gondosan kiválasztott anya növényről. Minden hajtás egy szaporító tálcára került, stabil és kontrollált környezetben, optimális feltételek mellett gyökereztetve.
Ha még részletesebben szeretnéd megismerni a klónozási folyamatot, nézd meg dedikált klónozási útmutatónkat, ahol minden lépést alaposan bemutatunk.
Várakozás a klónok kigyökeresedésére
7–10 nap csíráztatóban, gondosan irányított körülmények között minden klón egészséges gyökérrendszert fejlesztett, és készen állt az átültetésre. Az egységes gyökerezés és az élénk növekedés igazolta, hogy az anya növények kiváló minőségű, erős hajtásokat adtak – ez remek alapot adott a nemesítési program következő fázisához.
Még néhány nap a csíráztatóban, és minden klón sikerrel kigyökeresedett, új, élénk hajtásokat hozva. Ez is megerősítette, hogy az anyanövényekből vágott hajtások jól megalapozódtak, és mindez készen állt a következő szakaszra.
Most, hogy egészséges tartalék példányokat sikerült megőrizni, nyugodtan visszatérhetünk az eredeti anyanövényekhez és folytathatjuk a nemesítési munkát, biztosak lehetünk benne, hogy genetikájuk biztonságban fennmaradt a jövőbeni szelekcióhoz és fejlesztéshez.
Amíg a klónok gyökereztetésével és átültetésével foglalkoztunk, az eredeti anyanövények folytatták az intenzív fejlődést. Mostanra láthatóan bokrosabbak lettek, és újabb defoliációt valamint tetejezést igényelnek, mielőtt tovább léphetnénk a következő szakaszba.
A felkészülés végeztével a növények készen állnak a virágzásra. A defoliálás és tetejezés egységes lombkoronát eredményezett, miközben az alsó, terméketlen virágzási helyeket eltávolítottuk. Ez nemcsak a légáramlást javítja és a páratartalmat is könnyebben lehet kontrollálni, hanem a növény energiáit is a legerősebb kólákra irányítja, így egységesebb fejlődést biztosít az egész lombkoronában.
Virágzás kezdete.
Csupán egy héttel azután, hogy a fényciklust 12/12-re állítottuk, a növények beléptek a virágzási szakaszba és rendkívül gyorsan fejlődnek. Ez alatt a rövid idő alatt jelentős új lombot hoztak, sűrű lombkoronát alakítva ki, ami idővel fényhiányt és gyenge légáramlást okozhatna, ha nem kezeljük.

Ezzel párhuzamosan az első virágok gyorsan fejlődnek. Rengeteg friss, fehér bibét hoznak a növények, ami világosan mutatja a nemüket, és megerősíti, hogy egészséges, erőteljes virágzási szakaszba léptek át.
Ez egy fontos pontja a ciklusnak. Egy időben végzett defoliáció lehetővé teszi, hogy több fény jusson a fejlődő bugákhoz, javítja a lombkoronán belüli légmozgást, és a növény energiáit a virágfejlődésre összpontosítja, nem pedig a felesleges lombnövekedésre. Mivel a nyúlás még tart, a nyitott, egyenletes lombkorona biztosítja a legjobb feltételeket az erőteljes, egységes bugaképződéshez a következő hetekben.
Lombkorona menedzsment befejezve
Néhány nap gondos defoliálás és támasztókarózás után végre készen vagyunk, és az eredmények önmagukért beszélnek.
Minden bizonytalan növényt megfelelően megtámasztottunk, biztosítva, hogy minden ág elbírja majd a virágzás előrehaladtával egyre növekvő súlyt.
A lombkoronát is teljesen kitisztítottuk. Eltávolítottuk a felesleges lombozatot, hogy maximalizáljuk a fényáteresztést, így minden bugázási pont közvetlen, akadálytalan fényt kap. Nagy növénysűrűség mellett sem érnek össze a növények, mindegyiknek elegendő helye van zavartalan fejlődésre, felesleges versengés nélkül.

A sorok közötti légmozgás jelentősen javult, egészségesebb a közeg, páratartalom is könnyebben szabályozható a virágzás előrehaladtával. Ez nemcsak a későbbi problémák kockázatát csökkenti, hanem segíti a növényeket abban is, hogy energiájukat erős, egységes virágokra fordítsák.
Ebben a szakaszban a terem teljes egésze rendkívül egészségesnek tűnik. A lombkorona egyenletes, a növények életerősek, és minden adott ahhoz, hogy a virágzás új lendületet vegyen a következő hetekben.
Közép-virágzási defoliáció
További néhány hét aktív virágzás után a növények annyira besűrűsödtek, hogy ismét alapos defoliációra volt szükség.
Most újra megnyitjuk a lombkoronát, eltávolítjuk a felesleges lombozatot, hogy minden virág könnyebben fényhez juthasson, és biztosítsuk a megfelelő légáramlást a növények között. Ahogy a virágok duzzadnak, egy nyitott és jól szellőző szerkezet még fontosabbá válik.
A teljes cikluson át mindig tartsuk szem előtt a növények igényeit. A megfelelő környezet közvetlenül befolyásolja a végeredményt.
Jó légmozgás és megfelelő fényáteresztés csökkentheti a virágokon megjelenő penész kockázatát, egyenletesebb érést tesz lehetővé a lombkorona különböző szintjein, csökkenti a nem kívánatos kártevők vonzásának feltételeit, és sok más problémát is megelőzhet a virágzás során.
Az egészséges környezet alapfeltétele a sikeres aratásnak.
Virágzás végső szakasza
És elértünk ide – a tesztfázis végére.
A teret betöltő aromák sokféleségét ebben a szakaszban szinte lehetetlen szavakba önteni.

A virágok mostanra elérték a szükséges érettséget, minden fajta és fenotípus megmutatta egyedi aromáját. Most visszatekintünk a feljegyzéseinkre, és dokumentáljuk minden növény sajátosságait: virágszerkezet, forma, megjelenés, és az egyedi terpénprofil.
Minderről pontos feljegyzéseket készítünk egy nagyon fontos okból. Először is összehasonlítjuk a virágzás végén és a teljesen szárított virág illatát. Ez segít jobban megérteni, hogy az egyes fenotípusok mennyire tartják meg jellegzetes profiljukat a szárítás után.
Ezzel párhuzamosan az egész növényt is értékeljük. Megfelelt az elvárásainknak? Van bármilyen jelentős hiányossága? Hogyan reagált a fajta és egyes fenotípusok a stresszre? Mennyire tartották végig meg aromájukat? Kifejlődött a kívánt bugaszerkezet és a keresett jellemzők?
Csak akkor folytatjuk egy példánnyal a munkát, ha valamennyi kritériumban stabilan megfelel az elvárásainknak.
Itt kezdődik az igazi szelekció: nem egyszerűen a legimpozánsabb növény kiválasztása, hanem az a fenotípus, amely bizonyít az egész ciklus során.
Tesztelés vége – Szelekció kezdete
Ezzel végéhez ért ez a tesztciklus.
Száz feletti növényből indultunk, összehasonlítottuk fejlődésüket, szerkezetüket, virágzásukat, aromájukat és egyedi fenotípusaikat, és fokozatosan a legígéretesebbekre szűkítettük a népességet.
De a virágzási ciklus vége nem a munka vége. A legígéretesebb fenotípusok most egy újabb értékelési szakaszba lépnek, ahol teszteljük stabilitásukat, őrizzük genetikájukat, és eldöntjük, mely egyedeket érdemes továbbvinni.
A legerősebb növények megmutatták, mire képesek. A következő lépés, hogy kiderüljön, kik képesek mindezt újra és újra teljesíteni.
GYIK
GYIK
1. Mi a célja ennek a tesztciklusnak?
A cél, hogy új gyorsan virágzó és fotoperiódusos genetikákat valós termesztési körülmények között értékeljünk, és azonosítsuk azokat a fajtákat és fenotípusokat, amelyek a legerősebb összteljesítményt mutatják.
2. Hogyan bánnak másként az autoflowering és fotoperiódusos növényekkel a ciklus elején?
Mindkettő tőzeg plug-ban indul, de az autoflowereket akkor ültetjük át, amikor megjelenik az első gyökércsúcs, míg a fotoperiódusos növényeket akkor költöztetjük kókuszba, amikor kifejlettebb gyökérzetük lesz.
3. Hány növény vett részt ebben a tesztciklusban?
Összesen 342 növényt ültettünk sikeresen a rendszerbe. Az első szelekció után 285 legerősebb egyedet tartottunk meg további értékelésre.
4. Miért vesznek klónokat a kiválasztott növényekről?
A klónozás lehetővé teszi az ígéretes fenotípusok genetikai másolatként való megőrzését. Ezáltal tovább folytathatjuk a tesztelést és a nemesítést adott egyedekkel úgy, hogy közben nem veszítjük el azok genetikáját.
5. Hány klónt készítettek a szelekció során?
Több mint 2000 klónt vágtunk le, több mint 200 gondosan kiválasztott anyanövényről, és ellenőrzött csíráztatókban gyökereztettük őket.
6. Miért tetezik és defoliálják a növényeket klónozás előtt?
Célunk, hogy erősebb oldalhajtásokat neveljünk, több kifejlett hajtás legyen. Ez egységesebb, kiváló minőségű klónokat eredményez a kiválasztott genetika megőrzéséhez.
7. Miért fontos a lombkorona menedzsment a virágzás során?
A defoliáció és a szerkezeti tréning javítja a fényáteresztést és a légmozgást a lombkoronában. Ez egészségesebb környezetet és egyenletesebb virágképződést eredményez.
8. Milyen tulajdonságokat értékelnek a végső virágzási szakaszban?
Virágszerkezet, forma, megjelenés, aroma, terpénprofil, stressztűrés, valamint azt, hogy a fenotípus mennyire őrzi meg tulajdonságait a ciklus során.
9. Miért fontos az aroma összehasonlítása szárítás előtt és után?
Az összevetés segít megállapítani, hogy az adott fenotípus mennyire tartja meg jellegzetes aromáját teljes száradás után. Az aromamegtartás fontos szempont egy fenotípus minőségének és állandóságának megítélésében.
10. Milyen fenotípus érdemli meg a további munkát?
Az ígéretes fenotípusnak a teljes ciklus során bizonyítania kell. Erőteljes fejlődést, stabilitást, jellegzetes virágszerkezetet, kívánatos aromát, jó stressztűrést és tartós, gyengepontoktól mentes megjelenést várunk. Csak azokat az egyedeket visszük tovább, amelyek megfelelnek ezeknek a kritériumoknak.























Hozzászólások