Kannabisz nemesítés: Hogyan hozz létre saját kannabisz fajtát

• 1. A kannabisz növények evolúciója
• 2. Indica és sativa landrace fajták
• 2. a. Kannabisz ruderalis
• 3. Miért hozzunk létre új fajtákat?
• 4. Növényi tulajdonságok, és hogyan válasszunk közülük
• 4. a. Mi a helyzet az autoflowering tulajdonsággal?
• 5. Tulajdonságok öröklődése
• 5. a. Domináns és recesszív tulajdonságok
• 6. A fenotípusok tesztelésének jelentősége
• 7. Kannabisz fajták nemesítési technikái
• 7. a. Backcross (visszakeresztezés)
• 7. b. Önporzás (selfing)
• 8. Női és hím növények kiválasztása
• 9. Első generációs kereszt készítése
• 10. F1 hibridek tesztelése
• 11. Gyors lépésről-lépésre útmutató kannabisz nemesítéshez
• 12. Kannabisz nemesítés – gyik
• 13. Összefoglalás

A kannabisz nemesítés sok időt igényel, alapvetően egy hím és egy női növény keresztezéséből áll, az eredmény pedig új, egyedi tulajdonságú fajták lehetnek. Mindössze annyit kell tenned, hogy kombinálod a két kannabisz növény genetikáját, és tovább finomítod, hogy egyedi hibridet kapj – de ez nem is olyan egyszerű. Tartsd szem előtt, hogy a legtöbb otthoni termesztő számára az új kannabisz fajták létrehozása rendkívül nehéz lehet az ehhez szükséges tapasztalat és hely hiánya miatt, különösen, ha saját kannabisz magokat szeretnél forgalmazni. De ha csak otthoni termesztéshez készítenél egy új fajtát, akkor nincs szükség ekkora munkára – néhány keresztezéssel több ezer magot is termeszthetsz, így mindig lesz utánpótlásod. Ha többet szeretnél megtudni a kannabisz nemesítésről és az új fajták létrehozásáról, olvass tovább!

1. A kannabisz növények evolúciója

Kezdetektől fogva a kannabisz növények természetesen szaporodtak és lehetséges, hogy ugyanannak a változatnak több változatát hozták létre, azonban mivel véletlenszerű (nem szelektív) kereszteződések történtek, eredményként nem jött létre új fajta, csak egy továbbfejlesztett forma. Néhány évtizede a termesztők már szelektíven nemesítenek magas THC százalékokra a pszichoaktív hatás miatt, és az utóbbi időben a CBD gyógyászati előnyeire fókuszálnak – de a kannabisz nemesítés ennél sokkal több. Rengeteg terpén és kannabinoid található a kannabiszban, amelyekről eddig nem is tudtunk, nem tanulmányoztuk őket, pedig ezek jelentősen befolyásolhatják a kannabisz hatásait. Ennek köszönhetően manapság sok nemesítő már nem csak a THC- és CBD-tartalomra koncentrál, hanem más tulajdonságok alapján is hoznak létre új fajtákat.

Ez azt jelenti, hogy nincs olyan, hogy „a világ legjobb fajtája”. Például a régi iskolások általában inkább a ’60-as években elérhető fajtákat részesítik előnyben, és még mindig szeretik ezek hatását, annak ellenére, hogy nem rendelkeznek olyan magas THC-szinttel, mint a manapság elérhető fajták.

Szerencsére számos magbank és nemesítő megőrizte a klasszikus genetikákat és a „landrace” típusokat, így ma már régi és modern genetikai alapon is alkothatnak új vagy nosztalgikus hatású fajtákat. A kannabisz növekvő népszerűségének köszönhetően ma már százával találhatunk különféle hatásokkal, aromákkal és kannabinoid-tartalommal rendelkező fajtákat, de ne feledd: minden kannabisz fajta, legyen az régi vagy modern, ugyanabból a növényből, az ún. landrace típusú fajtákból származik.

2. Indica és Sativa Landrace fajták

Mielőtt jó minőségű kannabisz magokat lehetett volna vásárolni, a termesztők világszerte keresték az Indica és Sativa landrace fajták magjait, hogy fejlesszék a meglévő fajtáikat, illetve újakat hozzanak létre. Ezek a landrace fajták az adott régióban természetesen előforduló, helyiek által termesztett fajták. Egyedi jellemzőik miatt a termesztők sok helyre ellátogattak, hogy különleges tulajdonságokkal rendelkező fajtákat találjanak, például szín, íz, illat vagy potencia alapján.

Miután megszerezték a kívánt magokat, a termesztők és nemesítők keresztezték őket, hogy továbbörökítsék ezeket a tulajdonságokat új vagy éppen fejlesztés alatt álló fajtákba. Így születhettek meg azok a fajták, amiket ma ismerünk. Például a híres OG Kush-ról azt tartják, hogy Thai, pakisztáni és indiai landrace fajták keresztezéséből született 1992-ben, és még ma is népszerű – ez jól mutatja, miért fontosak a landrace típusok.

A landrace típusok keresése a világ minden táján bátor termesztők által már az ’70-es évek eleje (sőt, talán korábban) óta tart, de legjobban a „Strain Hunters” sorozatban dokumentálták. 2008 óta amszterdami nemesítők járják a világot, hogy azonosítsák, megtalálják és begyűjtsék azokat a kannabisz landrace fajtákat, melyeket még nem tanulmányoztak, és ezt a folyamatot filmre is vették. 

Ezeknek a misszióknak a célja, hogy a tudósok és orvosok számára biztosítsák azokat az eredeti kannabisz fajtákat, amelyek nem haltak ki, leginkább azért, hogy bővítsék a kannabisz növény orvosi célú ismereteit. Minden egyes landrace típus kihalása esetén elveszítjük a lehetőséget, hogy az orvostudomány számára biztosítsuk a speciális, egyedi tulajdonságait. Miután a tudományos elemzés megtörtént, a fajtát nemesítési célokra kiadják. 

Ezek a filmek többsége elérhető a YouTube-on. Ha érdekel a kannabisz nemesítés folyamata és a növény története (valószínűleg igen, ha ide kattintottál), mindenképpen nézd meg a Strain Hunters dokumentumfilmjeit.

Kannabisz Ruderalis

Az Indica és Sativa landrace-ok mellett vannak Ruderalis típusok is. Ezek kevésbé voltak népszerűek a nemesítés során, mert nem annyira erős a hatásuk, mint az Indica vagy Sativa fajtáké. A nemesítők azonban felfedezték, hogy ennek a növénynek van egy egyedi tulajdonsága: az autoflowering (önvirágzó) jellemző, vagyis a Ruderalis függetlenül a fényciklustól, magától virágzik.

Az első Ruderalis fajtát 1924-ben D. E. Janischewsky orosz botanikus azonosította Dél-Szibériában. Akkor kifejezetten vad kannabisz fajtákat tanulmányozott, amikor rájött, hogy egy harmadik fajt fedezett fel, ami különbözik a Cannabis Sativa-tól és az Indica-tól. A „Ruderalis” nevet adta neki, mivel a latin szó jelentése „gyomos” vagy „hulladék területen növő”, és pontosan így találta meg az eredeti Ruderalis típusú növényt. Bár az első példányt Szibériában találták, a C. Ruderalis később Ázsiában, Közép- és Kelet-Európában, valamint Oroszország számos pontján is azonosították. 

Növekedése jóval kevésbé intenzív, mint néhány Sativa vagy Indica landrace-é, szára vékony, gyenge, és kevesebb ága van. Janischewsky érdeklődni kezdett az új faj iránt, elkezdte termeszteni és vizsgálni. Gyorsan rájött, hogy bár a növények önmagukban kisebbek és alacsonyabb THC-tartalmúak, mint a másik két faj, rendelkeznek egy genetikailag beépített időzítővel, amely automatikusan elindítja a virágzást, függetlenül a világítástól. Bár a Ruderalis fajták genetikailag alacsonyabb THC-t tartalmaznak, mint a Sativa vagy Indica fajták, viszont magas a CBD-tartalmuk. Ez az egyik oka (az autoflowering tulajdonság mellett), hogy a nemesítők már az 1980-as évek elején érdeklődtek irántuk.

Amikor a nemesítők rájöttek, hogyan lehet kihasználni az autoflowering tulajdonságot, elkezdték keresztezni Ruderalist Indica és Sativa genetikákkal, így jöttek létre a modern autoflowering fajták, amelyek magas minőségű virágokat és nagy hatékonyságot kínálnak. Az első automata fajták nem voltak túl erősek, de idővel a nemesítők továbbfejlesztették őket, ezért ma már a modern autoflowering fajták ugyanúgy hatékonyak, szépek, mint a fotoperiodikus fajták, annyi különbséggel, hogy náluk a fő jellemző az automata (önvirágzó) virágzás.

Ez csak egy példa arra, hogy a nemesítés révén szinte „átadhatod” egy adott fajta specifikus jellemzőjét az utódoknak – de bármennyire is könnyűnek tűnik, egyáltalán nem az. Ha saját fajtát szeretnél nemesíteni, ennél jóval többről van szó, mint hogy valami tetszik, és megporzod a növényt. Nemesítőként tudnod kell azonosítani a tulajdonságokat, és beépíteni őket a fajtáidba, miközben el tudod különíteni a nem kívánt jellemzőket.

Ez nem olyan egyszerű, mint ahogy hangzik; az autók (autoflowering fajok) története rengeteg sikertelen próbálkozással indult, mire eljutottak a mai színvonalra. Bár a modern autoflowering fajták pontos eredete még mindig vita tárgya, a legtöbb szakértő egyetért abban, hogy az első, hitelesen dokumentált, kereskedelmi forgalomban elérhető autoflowering fajta a „Lowryder”, amelyet „The Joint Doctor” nemesített. Bár előtte évtizedekig zajlottak kísérletek, addig semmi igazán érdekes nem jutott el a szélesebb közösséghez. 

Ez a fajta egy orosz Ruderalis és egy magas THC-tartalmú mexikói Sativa keresztezése volt, ennek eredményeként egy Ruderalis-domináns, pszichoaktivitásban szegényebb, kevesebb kannabinoiddal és terpénnel rendelkező változat, mint amit ma a modern autókban látunk. A Lowryder-t sokan kritizálták, de nem tartott sokáig, mire megjelent a „Lowryder 2”, ami már erősebb volt és sokkal érdekesebb terpénprofilt kínált. Ez elég volt ahhoz, hogy az autoflowering fajták ötlete szélesebb körben is népszerű legyen – innen indult az autók térhódítása, amiért ma is hálásak lehetünk!

3. Miért hozzunk létre új fajtákat?

Mostanra talán elgondolkoztál: ha ennyi fajta van, miért érdemes újakat készíteni? Nos, a nemesítők azért hoznak létre új fajtákat, hogy olyat kínáljanak, ami még nincs a piacon. 

Ahogy a régi fajták más hatást adtak, mint a modern fajták, a nemesítők most is indíthatnak egy projektet, amelynek végső eredménye valami jobb lehet mindennél, ami jelenleg elérhető – még akkor is, ha landrace fajtákkal dolgoznak. Ennek oka, hogy minden növény kissé eltér a testvéreitől, így az utódok mindig változatos tulajdonságokat hordoznak. Ha pedig eltérő fajtákat kombinálsz, új terpén- és hatáskombinációkat hozhatsz létre.

Például a kender nemesítés során a kutatók felfedeztek egy új THC-formát, a Delta-8-at, amely hasonlít a szokásos THC-hoz, de kevésbé erős hatású, így új kannabisz termékek is születtek. Két különböző faj keresztezését hívják nemesítésnek, míg a kívánt tulajdonság célzott kiválasztása (a nem kívánt jegyek elhagyásával) a szelektív nemesítés. Tehát ha új fajtát szeretnél, egyszerűen csak ki kell választanod, milyen tulajdonságokat szeretnél, és miket nem, majd ezek alapján fejleszteni a saját fajtádat.

Néhány különböző fajta keresztezésével nem fogsz egyből teljesen egyedi fajtát alkotni; ez egy nehéz feladat, sokféle technikával, de mielőtt ezekbe belemerülnél, fontos tudni, hogy milyen tulajdonságai lehetnek a kannabisz növénynek.

4. Növényi tulajdonságok, és hogyan válasszunk közülük

A legelső lépés mielőtt belekezdenénk a nemesítésbe, hogy tisztában legyünk azzal, milyen tulajdonságokat szeretnénk a növényünknél látni; több millió kombináció létezik, amelyek különféle eredményeket adhatnak, így hamar elveszhetünk a lehetőségek közt, ezért fontos tisztázni a céljainkat.

Az alábbi táblázatban láthatók a főbb tulajdonságok, amelyeket érdemes ismerni egy nemesítési projekt előtt, de léteznek továbbiak is, és minél nagyobb a genetikai állomány, annál több opció van – ugyanakkor nehezebb is stabilan megtartani a kívánt jellemzőt. Szín például különösen nehéz stabilizálni úgy, hogy az utódok is egyformán örököljék, mert lehet, hogy ezért más fontos tulajdonságról le kell mondani.

Céljaid megfogalmazásához érdemes egy nemesítési tervet készíteni a kívánt tulajdonságokkal. A leggyakrabban figyelt jellemzők ezek:

Még egy példa, ha a hatékonyságot (potenciát) szeretnéd erősíteni. Ha magas THC- vagy CBD szintre nemesítesz, tudnod kell, hogy a fajtád hatékonyságát több tényező is befolyásolhatja. Tizenkettőnél több kannabinoid van, amelyeket még nem vizsgáltak behatóan és a terpének is óriási szerepet játszanak a hatásban, így lehet, hogy magas THC-t szeretnél, de a végeredmény mégsem olyan lesz például a terpénprofil vagy a CBD-tartalom miatt.

Mindez azt jelenti, hogy nem feltétlenül kell a magas THC-ra nemesíteni ahhoz, hogy erős hatású fajtád legyen, ezért fontos, hogy minden tulajdonságot és azok összefüggéseit is ismerd. Azt se felejtsd el, hogy a nemesítési projekt elkezdése előtt már legyenek szülő növényeid, melyek a kívánt tulajdonságokat erősen hordozzák, különben először még ezeket kell stabilizálnod, mielőtt új fajtát hoznál létre.

Mi a helyzet az autoflowering tulajdonsággal?

Az autoflower fajták nemesítése ugyanaz, mint a fotoperiodikusoké – de itt a fotoperiodikus fajtát Ruderalisszal (vagy autoflower-rel) kell keresztezni. Ehhez legalább 4–5 generáción keresztül kell keresztezni autoflower-t a fotoperiodikus fajokkal, hogy az utódok többsége örökölje az autoflowering jelleget. Az egy generációban nevelt növények száma nemesítőtől függ, de általában minimum 100 növényt ajánlanak generációnként, hogy minden tulajdonságot fel lehessen ismerni és a legjobbakat kiválasztani.

5. Tulajdonságok öröklődése

Amellett, hogy tudod, milyen jellemzőket szeretnél, fontos, hogy értsd a domináns és recesszív tulajdonságokat is a nemesítés során. 

Domináns és recesszív tulajdonságok

A domináns tulajdonságok mindig előtérbe kerülnek a recesszívekkel szemben, a recesszív tulajdonságok pedig „rejtve” maradnak, amíg két ugyanolyan recesszív tulajdonság nem találkozik ugyanabban a növényben – csak akkor lesznek láthatóak. Például, ha két kannabisz növényt keresztezel, és az utódok többsége zöld színű bimbókat hoz, de néhány lila színű, az azt jelzi, hogy a genetikában ott van a recesszív lila tulajdonság is, így ha ezt meg akarod tartani, két ilyen „utódot” kell keresztezni, hogy a magok már páros recesszív lila gént hordozzanak, így minden növénynél megjelenhet ez a jellemző.

A domináns és recesszív tulajdonságokat nem mindig könnyű megérteni, ezért egy kis genetikai háttérismeret nagy előnyt jelent a kannabisz nemesítésben. Minden növény, élőlény két génváltozatot kap – egyet az apától, egyet az anyától –, ezek kölcsönhatása alapvetően befolyásolja a növényedet, és azt, milyen fenotípusokat (látható jellemzőket) mutat. Egyes gének dominánsak – ezek mindig érvényesülnek, ha a növény hordoz egy példányt a génből, a recesszívek viszont csak akkor jelennek meg, ha két példány is van belőlük. Hogy mindez jobban érthető legyen, íme néhány példa.

Teljes dominancia

Például egy kannabisz növénynek lehet zöld vagy lila bimbója, ahol a zöld gén a domináns, a lila a recesszív; így a növény vagy zöld, vagy lila bimbót hoz, de a két szín nem keveredik.

Az alábbi képen látható, ahol a „G” a domináns és a „P” a recesszív gén, minden utód zöld bimbót mutat, még akkor is, ha hordozza a lila színt is az első és második generációban, de ha az F1 hibrideket keresztezed egymással (F2 generáció), akkor már a recesszív gén is kettőzött lesz, így az utódok 25%-ánál lila szín jelenik meg – de ez sem mindig ilyen egyszerű.

Az első és második generációban egyik utód sem hozna lila virágot, mert csak egy „P” gén van bennük, de ha az első generációs hibrideket keresztezed, akkor több „P” gén kerül be (F2 generáció), így már 25% lesz lila, de a valóságban ez sokszor összetettebb.

Ez azért van, mert nem minden gén csak domináns vagy recesszív, bizonyos esetekben együttműködnek, és új tulajdonságokat hoznak létre – ez az inkomplett dominancia.

Inkomplett dominancia

Inkomplett dominancia esetén nincs domináns gén, így nem érvényesül egyik sem teljesen. Lásd az alábbi kép: ha két növény között (egyik „G” – zöld, másik „P” – lila gént hordoz) ilyen módon keresztezünk, az utódok nem egyik vagy másik színt, hanem átmeneti árnyalatot (például rózsaszínt) mutatnak.

Az előzőhöz képest itt a két gén részben hat egymásra, így az utódokon keveredik a kettő hatása.

Ilyenkor, mint a képen is látszik, az első generációban (F1 hibrid) csak rózsaszín bimbók jelennek meg, mert egy „G” és egy „P” gén van, egyik sem erősebb – de ha ezt a hibridet tovább keresztezzük egymással, akkor már vegyesen lesz 50% rózsaszín, 25-25% zöld és lila. Ez most csak a szín példáján keresztül, de minden egyes jellemzőt érint – lehet az bimbó szín, aroma vagy hatás. Az új, (akár rejtett) gének felfedezésének egyik legjobb módja, ha utódokat visszakeresztezünk az egyik szülővel (backcross), így újabb variációk jelenhetnek meg.

Visszakeresztezéssel egyre több variációt ismerhetsz fel az utódokon, így kiderítheted, melyiket kell továbbszaporítani a kívánt tulajdonság megjelenéséhez. Idővel a gének stabilizálódnak, és következetesen tudsz egy adott tulajdonságra nemesíteni – de ez csak több generáció után következik be. Kezdetben a növények még változatosak lesznek, sőt, az is számít, hogy milyen körülmények között, milyen környezetben nőnek... de mit jelent a fenotípus?

6. A fenotípusok tesztelésének jelentősége

A fenotípus egy adott fajta számos lehetséges tulajdonság-együttese, amiket az adott növény mutat, ezek a 4. pont táblázatában is szerepelnek. A kannabisz növény által mutatott (fenotípus) jellemzőket nagyban befolyásolja a környezet, azaz:

Genetika + termesztési környezet = fenotípus

Ezért lehet, hogy ugyanaz a fajta beltéren és kültéren másképp teljesít. Ez egyébként olyan, mint amikor a gyerekek a szüleiktől örökölt tulajdonságokat vegyesen öröklik: két alacsony szülő gyereke hajlamosabb alacsony lenni, két magasé pedig magas. A nem stabilizált fajták több különböző fenotípust is mutathatnak, azaz két ugyanolyan fajta növény is kissé eltérhet egymástól, vagy akár teljesen máshogy nőhet; míg ha jól stabilizált a fajta, akkor az egyedek nagyon hasonlók vagy szinte egyformák lesznek – ezt szelektív nemesítéssel, kizárólag megfelelő géneket hordozó magokkal lehet elérni.

Ha azonban genetikailag is stabil a fajta, a környezet még mindig befolyásolhatja a fenotípust: például ha egy klónt (ami a növény pontos másolata) nevelsz ugyanabban a környezetben, mint az anyanövény, akkor elvileg ugyanazt fogja mutatni, de más körülmények között eltérő is lehet a fenotípus.

Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy ugyanolyan fajtájú kannabisz növény hidegben igen hasonló lesz, de ha az egyik hidegben, a másik melegben nő, eltérő fenotípusokat is mutathatnak. Ez minden azonos génnel rendelkező növénynél előfordulhat, sőt, minden termesztési elemre igaz:

• Hőmérséklet;
• Páratartalom;
• Tápanyagok;
• Világítás;
• És öntözési gyakoriság, stb.

Ne feledd, különböző fenotípusok megjelenése különböző feltételek mellett teljesen normális, még stabil fajtáknál is előfordulhat néhány különbség. Ha azonban az utódok szinte teljesen különbözőek, az annak jele lehet, hogy további stabilizálásra van szükség – erre is van néhány technika.

7. Kannabisz fajták nemesítési technikái

A fent említett módon, egy stabil fajta egyenletesebb eredményt ad, ezt különféle technikákkal (pl. backcross, selfing) lehet elérni, amíg olyan szülő növényeket kapsz, amelyek szinte azonos utódokat hoznak; így a nemesítők, termesztők pontosan tudják, mire számíthatnak.

Backcross (visszakeresztezés)

A visszakeresztezés olyan technika, amit a nemesítők a fajták stabilizálására használnak: egy kannabisz növény utódját keresztezik egy szülővel vagy genetikailag nagyon hasonló növénnyel – így nagyobb eséllyel lesz kettős példánya a kívánt génnek, így gyakrabban jelenik meg adott tulajdonság.

Például, ha egy vagy több jellemzőt szeretnél stabilizálni, keresztezheted az utód hím példányát az anyanövénnyel, így nő az esély, hogy a következő generáció meghatározott tulajdonságot (pl. bimbó színe, illata, hatása, stb.) örökít.

Önporzás (selfing)

A visszakeresztezéssel ellentétben az önporzás csak egy női kannabisz növényt és annak egy klónját igényli. Ilyenkor a klón nemét megfordítják, majd önporozzák az anyanövényt. A nemváltoztatás stresszeltetés útján történik, amitől a nővirágon hím pollenzacskók fejlődnek ki; ezt a port aztán visszaporoljuk az anyanövényre, így nagyobb eséllyel öröklődnek a kívánt tulajdonságok.

Megjegyzés, hogy a visszakeresztezést gyakrabban használják, mert a női növények mesterséges „heréltetése” növelheti hermafrodita utódok esélyét.

8. Női és hím növények kiválasztása

Mind a visszakeresztezéshez, mind az önporzáshoz legalább egy szülő növényre van szükség, hogy magot termeljen. Hím és női növényt viszonylag könnyű szerezni – csak sima magokat kell csíráztatni, de ha valóban jó minőségű magot akarsz, fontos, hogy olyan növényeket válassz, amelyek a kívánt tulajdonságokat mutatják.

A női növény kiválasztása egyszerűbb: elülteted, megnézed hogyan nő, és csak a megfelelő példányt használod a nemesítéshez. Ha nem elégedett vele, nem használod. A hím kiválasztása nehezebb – mert nem hoz bimbót, így nem tudod előre, hogy befolyásolja-e a virágokat – ezért több női növényre kell porozni, és így megfigyelni, milyen tulajdonságokat ad át az utódoknak. Így derül ki, melyik hím milyen jellemzőket örökít.

A jó hím kannabisz növény a nemesítés legfontosabb része lehet, mert egyes tulajdonságokat „elnyomva” hordoz – csak utódokon derül ki, milyen jellemzőket ad át. Például lehet egy hím, amelynek virágai beporzás után rágógumi illatot adnak a női utódoknak – de ezt csak a magokból kikelve, virágképződés során láthatod.

Ezeknek a „rejtett” jegyeknek köszönhetően sok idő, fáradtság, és pontos feljegyzések szükségesek ahhoz, hogy tudd, a hím mely tulajdonságokat hordozza csendben, és vajon átadja-e a női utódoknak.

9. Első generációs kereszt készítése

Miután kiválasztottad a beporzáshoz használt női és hím növényeket, az első keresztezésből származó utódokat F1 hibrideknek vagy első generációs kereszteknek hívják. Ha a szülő kannabisz növényeket több generáción keresztül backcrossolták, önporzással, vagy más szorosan rokon módon nemesítették – vagy két teljesen távoli növényt kereszteznek (azaz nincsenek közös őseik), az F1 utódok hibrid erővel (heterózis) bírnak.

A hibrid erő segíthet növelni a termést, egységességet és növekedési erélyt; így az utódok gyorsabban nőnek, nagyobb termést hoznak, erősebbek lehetnek, mint maguk a szülők. Ez azonban csak az F1 hibridekre igaz – ha továbbszaporítod az F1 hibrideket, ez a hibrid erő elvész. 

Teljesen távoli szülők F1 hibrideknél is gyakori a hibrid erő, de lehetnek negatív tulajdonságok is. A hibrid erő kiaknázása érdekében a nemesítők megőrzik a szülőket, és újból, ismételten termelnek F1 generációs magokat, így minden utód profitál ebből az előnyből.

Ez a technika nemcsak kannabiszra jellemző: például a legtöbb, általunk fogyasztott kukorica is F1 kereszt. Az 1940-es évektől a gazdák minden évben F1 generációt termesztenek, hogy az összes kukorica ugyanolyan kinézettel, azonos időben érjen.

A kannabisznál ugyanaz: a termesztők rájöttek, hogy az első generáció gyakran jobb a szülőknél, ezért megtartják azokat, és újra és újra F1-et kereszteznek.

10. F1 hibridek tesztelése

Miután az új genetikád készen áll, fontos hozzávetőlegesen tudni, mit tartalmaznak. Azt lehetetlen kipróbálni, hogy minden lehetséges körülmény között hogyan nőnek, érdemes tehát több termesztővel is leteszteltetni az új genetikát. Így képet kapsz arról, hogy különböző környezetben milyen fenotípusok jelennek meg – ez hasznos a további nemesítéshez. 

A tesztelés révén az esetleges „negatív” fenotípusokra vagy tulajdonságokra is fény derülhet – így a további nemesítéssel ki lehet küszöbölni őket. Ha például az új fajtád nem kívánt illatot, ízt vagy hatást produkál bizonyos környezeti feltételek mellett, tudni fogod, mikor jelentkezik, és ki tudod válogatni a vonalat.

Ugyanígy, a tesztelés során megjelenhetnek olyan tulajdonságok, amelyeket a szülők „rejtve” hordoznak; ha ezek tetszenek, tovább lehet őket stabilizálni.

Fontos: az F1-ek tesztelése nem jelenti azt, hogy már ténylegesen új fajtát hoztál létre – ez csak a kezdet. Tesztelés után adatokat gyűjtesz, majd újabb keresztezésekkel, F2, F3, F4, stb. generációkig tovább dolgozhatsz rajta, amíg az új fajta végleg stabillá válik.

11. Gyors lépésről-lépésre útmutató kannabisz nemesítéshez

Az eddigiek elég részletesek voltak, lehet, hogy elsőre soknak tűnik. Nézzük most egyszerűen, röviden a főbb gyakorlati lépéseket! A legelső, és legfontosabb: minden egyes palántát vagy klónt, amit használsz, jelöld meg valamivel. Sok növénynél könnyen el lehet veszteni a fonalat – ne hagyd a véletlenre! Magadnak is megköszönöd később – hidd el. 

• Válaszd ki a szülő növényeket – Tök mindegy, milyen nemesítési módot választasz, szükséged lesz szülőkre. Ha van elég helyed, javasoljuk, legalább 2 anyanövényt és 2 apanövényt válassz, így jobb esélyed van sikert elérni, szélesebb a jellegek választéka. Figyelj arra, hogy a női és hím növények nevelése külön helyiségben történjen, nehogy véletlen beporzódjanak. 
• Pollen gyűjtés – Csak akkor gyűjts pollent, amikor már teljesen érett, mert a túl korai pollenből gyenge, beteges utódok lesznek. Általában egy hónap kell a teljes érésig. A legegyszerűbb módja, ha egy zárható zacskót húzol a pollenzacskókra, majd óvatosan megrázod. A pollent próbáld meg minél előbb felhasználni, a maradékot fagyaszd le – de 3 hónapnál tovább ne tárold. A friss pollen mindig jobb.
• Bimbók beporzása – Sokféle módon lehet nőstény növényeket beporozni, de mi egy kis ecset használatát ajánljuk. Mielőtt hozzáfognál, vidd ki a nővirágot a többi közül, hogy elkerüld a nem kívánt beporzást, és minden ventillátort kapcsolj ki. A nőstények általában 3–4 héttel virágzás után készek a beporzásra. Mártsd a steril ecsetet pollenmbe, és óvatosan kend rá a beporzandó bimbókra. Ismételd meg 3-szor kb. 6 óránként, ugyanazokon a bimbókon, hogy biztos legyen a siker.

• Biztosíts megfelelő tápot az anyanövényeknek – Most, hogy megvolt a beporzás, mindent meg kell tenni, hogy az új anyanövények kiváló minőségű magokat hozzanak létre. A magok érlelésekor a növényeknek több nitrogén kell, mint a virágzáshoz szükséges tápban, ezért ilyenkor válts vissza növekedési táphoz, amint megjelennek a magkezdemények. Általában 3–5 hét után érik meg a mag, ekkor könnyen kihullanak a csészéből. 
• Csíráztasd és neveld ki a magokat – Most jön a szórakoztató rész! Ültesd el az új magokat, és vezess minden fontos tulajdonságról pontos feljegyzéseket. Milyen gyorsan és magasra nőnek? Mennyi a virágzási idő? Milyen a terpénprofil? Mekkora a THC illetve a CBD tartalom? Milyen nagy a termés? 
• Válaszd ki a legjobb növényeket, és kezdj elölről – Itt már túl vagy az első generáción, de igazából még csak most kezdődik a munka. A kannabisz nemesítése és új fajták létrehozása szinte végtelen munka, szinte végtelen lehetőséggel. Ha van időd, helyed, és szereted a folyamatot, hát miért is ne finomhangolnád tovább, hogy a lehető legjobb fajtád legyen? Élvezd! Ez az egész erről szól, nem?

12. Kannabisz nemesítés – GYIK

Nahát, ennyi lenne minden, amit a kannabisz genetikáról és nemesítésről tudni érdemes. Nem kevés infó, ugye? Egy kicsit sok lehet elsőre, ha ennyi minden egyszerre zúdul rád. Most nézzük a leggyakoribb kérdéseket, kicsit egyszerűbben összefoglalva, hogy hogyan is készíthetsz saját kannabisz fajtákat...

Nehéz új kannabisz fajtát készíteni?

Ez attól függ, mit tekintünk nehéznek. Kannabisz nemesítése nem rakétatudomány vagy agysebészet, de kell hozzá türelem, és egy kis kreativitás sem árt. Új, stabil fajtát létrehozni időigényes. Bizonyos esetekben nagyon sok idő lehet, és előny, ha rekreációs célból is legális helyen élsz, ahol nyugodtan lehet növényeket tartani, nemesíteni jogi fenyegetettség nélkül. 

Ahogy beszéltük, minden fajta sokféle tulajdonságot hordoz, amelyek másként is megjelenhetnek különböző növényeken. Minden fajta több fenotípust mutat, minél tovább dolgozol egy fajtával, és kiválogatod a nem kívánt tulajdonságokat, idővel egyre stabilabb lesz, és csökken a növények közti eltérés. A tudományos nevén ezt homozygótnak hívják, de a nemesítők általában azt mondják: egy fajta „True Breeder”.

Mennyi ideig tart egy stabil fajta létrehozása?

Erre nincs fix válasz, mivel nagyon sok mindentől függ: a nemesítési céltól, a körülményektől, a fajta genetikai diverzitásától. Általánosságban egy stabil fajta nemesítése akár egy év vagy sokkal több is lehet. A fajtákat visszakeresztezni („back-breedelni”) kell, hogy több generáció során tényleg teljesen stabil géneket kapjunk – ez jelentősen meghosszabbíthatja a nemesítési időt.

Mik a leggyakoribb lépések kannabisz nemesítése során?

1. Szülők kiválasztása

Két, számodra kívánatos tulajdonságot hordozó kannabisz fajtát kell választani.

2. Keresztezés

Az utódok előállításához egyszerűen kézzel pollenezd meg a nővirágokat a másik növény pollenjével. Ehhez előtte mindkét fajtából egy-egy női és egy-egy hím növényt is fel kell nevelned a biztos genetikai vonal érdekében.

3. Felnevelés és válogatás

Ha megszülettek az utódok, legalább két generációt kell felnevelni és kiválogatni a jó tulajdonságokat mutató növényeket, a rosszakat pedig eltávolítani. Ez lehet bimbó szerkezet, illat, aroma, termés, hatás stb.

4. Visszakeresztezés (Back-Breeding)

Két generáció után vissza lehet keresztezi az utódokat az egyik szülővel (back-breeding), így a vágyott tulajdonságok stabilan öröklődnek lefelé a generációkban. Ez a legstabilabb genetikát eredményezheti, generációnként csökkenő fenotípus eltéréssel.

5. Kannabinoid és terpén profil elemzése

Érdemes lehet laborban megvizsgáltatni az új vonal kannabinoid és terpén profilját, ez sokat elárul a lehetséges hatásokról. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a legendás „Indica vs Sativa” szétválasztás kevésbé fontos, mint korábban gondoltuk – inkább a kannabinoid szerkezet és terpénprofil összhatása számít.

6. Marketing, névadás, értékesítés

Ha a nemesített fajta a legmagasabb színvonalat is eléri, jöhet a marketing, csomagolás, árzás, névválasztás. Ez főleg akkor fontos, ha piacra is dobod az új fajtát.

Ha viszont csak magadnak termesztesz, nem kell aggódni az utolsó lépés miatt – de saját fajta nevet és logót kitalálni mindig izgalmas és szórakoztató része a folyamatnak.

Hogyan lehet előre megjósolni, melyik tulajdonságokat öröklik az utódok?

Pontosan nem lehet előre megmondani, az utód melyik szülőtől milyen arányban kap tulajdonságokat, a mendeli öröklődés viszont jól modellezi az utódpopuláció egészét: vagyis az utódoknak 50/50% esélyük van a domináns vagy recesszív génre. Ha tudod, melyek dominánsak, melyek recesszívek a szülőknél, elég jól becsülhető, melyik lesz jellemzőbb.

Ez azt jelenti, hogy az utódok 50%-a mindkét szülőre hasonlít, 25% az anyára, 25% az apára inkább. Gyakorlati szinten persze ennél összetettebb, rengeteg különböző gén létezik, de a mendeli modell segít gondolkodni a nemesítésről. Legalább két generációt nevelj fel, így lásd, melyik mutatja a kívánt kombinációt – ezután visszakeresztezni érdemes a szülővel, hogy még jobban rögzüljenek az adott jellegek.

Mi az a beltenyésztési depresszió, és hogyan lehet elkerülni?

A beltenyésztési depresszió akkor lép fel, ha túl szorosan rokon növényeket kereszteznek, ami a fajta hosszú távon betegesebbé, kevésbé életképesebbé válik. Ez kannabisz nemesítésnél is általános gond lehet, de könnyű megelőzni némi odafigyeléssel. A kannabisznak (mint szinte bármely élőlénynek) szüksége van széles genetikai bázisra, hogy hosszú távon egészséges és életképes maradjon. Túlságosan „lefedve” a génállományt hosszú távon az egész fajta legyengülését is okozhatja.

Ezt úgy lehet elkerülni, hogy a szülők „családfáját” is figyeljük, és legalább 5 generáció elteljen a rokonítások között. Másik módszer az F1, F2 vagy backcross (visszakeresztezés): két, teljesen nem rokon növényt keresztezzünk, majd az utódokat valamelyik szülővel ismét keresztezzük, így tágabb genetikai alap áll rendelkezésre.

Hogyan készülnek a feminizált kannabisz magok?

Feminizált magokat két női növény keresztezésével lehet készíteni. Így csak női utódok születnek, nem kell később válogatni a növényeket. A két női növény összeporozása gyakran nem egyszerű, de elég egyszerűen meg lehet oldani, ha az egyik növényből hermafroditát csinálunk (például stresszeléssel vagy kolloid ezüst alkalmazásával). Kolloid ezüst? Igen, ez egy folyékony ezüst oldat, amelyet a nővirágra permetezve kiváltható a porzóképződés, vagyis hermafrodita lesz a növény.

A női hermafrodita növény pollenét ezután vagy ugyanilyen fajtájú női növényre, vagy egy másik (akár idegen) fajta nőire porozzuk, így feminizált magokat nyerünk. A feminizált magok nagy előnye, hogy nem kell szortírozni, mindig csak női növényeket hoznak, és a virág teljesen magmentes lesz. Nemesítéshez mégis érdemes inkább sima magokat használni, mert a feminizált magoknál a genetikai diverzitás csökken, és nő a beltenyésztési depresszió esélye.

Könnyű otthon autoflower fajtákat nemesíteni?

Nem igazán. Az autoflower fajtáknál beépített genetikai időzítő van, ezért nem lehet „megtartani” a növényeket több generációra visszakeresztezéshez, illetve csak autoflower fajtákkal lehet keresztezni. Emiatt trükkösebb az automata fajták nemesítése, de egy kis kutatással, türelemmel, odafigyeléssel otthon is lehetséges. Általánosságban az autoflower nemesítés inkább szakértőknek való.

Miért olyan változatosak a kannabisz fajták genetikailag?

Ez főleg a nemesítési folyamatnak és annak köszönhető, hogy a kannabisz a világ sok régiójában őshonos. A növények több ezer éven keresztül alkalmazkodtak saját régióikhoz, így mindegyik kissé más genetikát hordoz. A nemesítés során ezek a különbségek tovább nőnek, hisz mindig más-más célt választunk vagy más tulajdonság kombinációt keresünk, így nagyon gyorsan születhetnek újabb és újabb fajták. Ezért is fontos ismerni a szülők genetikai vonalát, ha tudni akarjuk a várható jellegeket.

Hogy nemesítsek lila (purple) fajtát?

Akárcsak bármelyik tulajdonság, a lila fajta készítéséhez is a szülők kiválasztásával kell kezdeni, keresni kell olyan genetikai vonalat, amelyben megvan az ún. antocián tartalom, ami a sötét lila színt adja. Ha lila fajtát szeretnél, azokat a növényeket kell kiválasztani, ahol már megjelenik ez a szín – ilyen partnert kell keresni a keresztezéshez. Több generáción keresztül, szigorú szelektálással tudod stabilizálni a lila színt.

Sok fény, valamint az éjszakai–nappali hőmérsékletkülönbség is javíthatja a lilulást (ideális min. 7°C különbség). Kevés fény is előhozhatja a lila színt.

Meddig tárolható a kannabisz pollen?

A kannabisz pollen rendkívül érzékeny – szobahőmérsékleten pár nap alatt elkezdi elveszíteni a termékenységét. Ezért lehetőleg mindig hűvös, sötét, páratartalom (kb. 40% körüli) helyen tárold, így akár egy évig is eláll.

Fagyasztani is lehet, de érdemes óvatosnak lenni – olvasztáskor károsodhat, az állandó hőmérséklet fontos. Olyan fagyasztóban tartsd, amelyet ritkán nyitogatsz, mert még kisebb hőingadozás is csökkentheti életképességét.

13. Összefoglalás

Azok a fajták, amelyeket a helyi boltban vásárolsz, általában sok-sok év kemény nemesítői munka eredményei, ezért ne feledd: a nemesítés sok időt és türelmet igényel. Emellett gyakran több száz „átlagos” fajta közül kell kiválasztani azt az egyet, amely igazán kimagaslik, és még ezek után is tovább kell keresztezned, stabilizálnod, mire végleges lesz – de ez az egész folyamat abszolút megéri. Fontos: minden növényedet és klónodat pontosan jelöld, ha eltéveszted melyik növény melyik, nagyon nehéz lesz utólag beazonosítani – főleg, ha sok növényed van!

Ha vannak további tippeid, trükkjeid, amivel más termesztőknek segítenél a nemesítésben, oszd meg hozzászólásban lentebb!

Külső hivatkozások

1. Cannabis Genomics, Breeding and Production. – Backer, Rachel & Mandolino, Giuseppe & Wilkins, Olivia & ElSohly, Mahmoud & Smith, Donald.
2. A gyógyászati kannabisz (Cannabis sativa L.) kulcsfontosságú élettani jellemzőinek meghatározása a precíziós nemesítés eszközeként. – Naim-Feil, Erez & Pembleton, Luke & Spooner, Laura & Malthouse, Alix & Miner, Amy & Quinn, Melinda & Polotnianka, Renata & Baillie, Rebecca & Spangenberg, German & Cogan, Noel.
3. Cannabis termesztés: módszertani kérdések a gyógyászati minőségű kannabisz előállításához. – Chandra, Suman & Lata, Hemant & Elsohly, Mahmoud & Walker, Larry & Potter, David.