• 1. Kannabisz termesztőüzemek és növényi hulladék
• 2. A hulladék típusai
• 3. Hulladék mennyiségek
• 4. Növényi hulladék kezelési gyakorlatok
• 4. a. Komposztálás
• 4. b. Lerakás
• 5. Kannabisz csomagolási hulladék kezelési gyakorlatok
• 5. a. Újrahasznosítás
• 5. b. Veszélyes hulladék
• 6. Legjobb gyakorlatok
• 7. Összegzés

A legalizáció óta bizonyos helyeken exponenciálisan megnőtt a legális kannabisz termesztőüzemek száma, és becslések szerint évente több mint 60 000 tonna hulladék – beleértve a szubsztrátot és a növényi anyagot – keletkezik beltéri, üvegházi és kültéri létesítményekben. 

Az elmúlt években a kereskedelmi kannabisz magok termesztői többféle módon szabadultak meg hulladékuktól, például komposztálással, szeméttelepen, energiatermelésre alkalmas létesítményekben vagy zárt rendszerű feldolgozókkal, de a konkrét útmutatás hiánya miatt a termelők lehetőségei korlátozottak. Sok joghatóság előírja, hogy a kannabisz hulladékot használhatatlanná és felismerhetetlenné kell tenni ártalmatlanítás előtt, de nem határozza meg, mit jelent a használhatatlan és felismerhetetlen, ez potenciális szennyezési, biztonsági és egészségügyi problémákat okoz. A termesztőüzemeknek meg kell szabadulniuk a hulladéktól, de legtöbb helyen nincs szabályozás, ezért a termelőknek újra kell hasznosítaniuk a hulladékot, hogy a lehető legkevesebb hulladék keletkezzen, emiatt környezetbarátabb, alternatív hulladékkezelési módszerekhez fordulnak, amelyekről bővebb információt a cikk további részében olvashatsz.

1. Kannabisz termesztőüzemek és növényi hulladék

A rekreációs célú legalizáció óta létrejöttek a szabályozások arra, hogy ki és hogyan termeszt, dolgoz fel és fogyaszt kannabiszt, de ezek nem veszik figyelembe, hogyan kell ártalmatlanítani a kannabisztermelés melléktermékeit. Ez azt jelenti, hogy minden legális feldolgozó és termesztő létesítmény – beleértve az üvegházakat, kültéri és beltéri ültetvényeket – nem kap útmutatást hulladékkezelésre. Ezek a létesítmények nemcsak növényi hulladékot termelnek, hanem minden termesztési ciklus után el kell távolítaniuk a szubsztrátot is, valamint a szintetikus tápoldatokkal szennyezett vizet is kezelniük kell. Mivel a legtöbb termesztés évente 1–3 betakarítást végez, ez jelentős hulladékkal jár. Ráadásul bizonyos szubsztrátok – például a perlit – nem komposztálhatók, így a termelőknek megoldást kell találniuk azokra a hulladékokra, amelyeket nem lehet újrahasznosítani vagy megszokott módszerekkel ártalmatlanítani.

A termesztőüzemeken túl a kannabisz-feldolgozók is ugyanezekkel a problémákkal néznek szembe. A feldolgozóknak növényi anyagból desztillátumokat kell készíteniük ehető termékekhez, krémekhez vagy olajokhoz, amihez legtöbbször oldószereket – például etanolt, heptánt, propánt, butánt – használnak. Bár a legtöbb feldolgozó és kivonatoló technológiát alkalmaz az oldószerek újrahasznosítására, még mindig jelentős mennyiség keletkezik, amely veszélyes hulladéknak minősül, ezért nehéz a biztonságos ártalmatlanítása.

Ma már többféle módszer létezik a kívánt vegyületek kivonására, például szuperkritikus szén-dioxid, nagy nyomás és hő, melyekkel kevésbé mérgező hulladék keletkezik, ugyanakkor ezek drágábbak, és THC és CBD veszteséget is eredményeznek, így ezt a technológiát főként nagyobb cégek engedhetik meg maguknak.

2. A hulladék típusai

A legtöbb kereskedelmi kannabisztermelő és feldolgozó által termelt hulladék csomagolásból és növényi melléktermékekből áll. A növényi melléktermékekhez tartoznak például a szárak, vesszők és levelek, amelyeket minden betakarításkor eltávolítanak, emellett ide soroljuk a komposztálható szubsztrátot, amelyből növényi tápanyag készíthető. A legtöbb kereskedelmi termelő azonban olyan szubsztrátokat használ, amelyek nehezen vagy egyáltalán nem komposztálhatók, elkerülendő a fertőzések terjedését. Bizonyos szubsztrátokat – például a kőzetgyapotot – organikus hulladékkezelő telepek nem fogadnak el, pedig ez a legtöbb termesztőüzem kedvelt szubsztrátja, noha nem újrahasznosítható és nem komposztálható.

A másik oldalon a kannabiszcsomagolások kartonból, műanyagból, üvegből, vape tollakból és akkumulátorokból készülnek, ami hatalmas problémát jelent, mert ezek közül néhány újrahasznosítható, de a többség szeméttelepre kerül. A jelenlegi szabályozás miatt a kannabiszcsomagolás nem újrahasznosítható, mert potenciális THC- és CBD-maradványokat tartalmazhat; a csomagolás potenciális egészségügyi kockázat, ezért a legtöbb esetben speciális módon kell kezelni, különösen az egyszer használatos vape akkumulátorokat.

Létezik különbség a kender, THC és CBD hulladék között?

Igen, de mindet hasonló módon kell ártalmatlanítani, hiszen az kannabinoidok felhalmozódhatnak a talajban vagy a vízben. Először is nézzük meg, mit jelent a THC, CBD és kender. A kültéri és beltéri kannabisz termesztés, valamint az ipari feldolgozás robbanásszerűen nő, így a hulladék mennyisége is gyorsan növekszik. Bár néhány helyen már biztonságos hulladékkezelési rendszert alakítottak ki, nem minden államban vagy országban sikerült ezt megvalósítani. A két fő hulladékforrás az iparágban: növényi anyag és csomagolási hulladék. A gyors ütemű fejlődés miatt az állami szabályozások nem támogatják a fenntartható kannabisz termelést, ezért csak két lehetőség van: vagy kiszervezik a problémát, vagy maguk oldják meg például bokashi módszerrel. A THC a legfőbb pszichoaktív vegyület, amely a kannabisz híres hatásaiért felelős. A CBD a második legismertebb kannabinoid, amely nem okoz tudatmódosító hatást. A kender ezzel szemben a kannabisz növény rostjait jelenti, de ne feledd: a kendernövények is tartalmaznak CBD-t, de akár 0,3% THC-t is lehet bennük. Fontos, hogy a THC domináns növények is tartalmaznak CBD-t, és fordítva; a kannabisz hulladék pedig toxikusnak minősül, ha THC-t tartalmaz, tehát minden THC-val érintkező vagy azt tartalmazó hulladékot el kell semmisíteni, és más hulladék anyagokkal kell összekeverni, míg használhatatlanná válik.

Tartsd szem előtt, hogy nincs pontos meghatározás arra, mi számít használhatatlannak és felismerhetetlennek, így ez államonként változhat, de a lényeg, hogy a kannabisz hulladék ne kerüljön a talajba, vízbe, vagy állatokhoz, kiskorúakhoz. Ez azt jelenti, hogy ezt a hulladékot nem csak megfelelően kell ártalmatlanítani, hanem biztonságosan is kell tárolni, mert nem kezelhető hagyományos szemétként. Ne feledd: virágok, szárak, gyökér, nyesedékek és levelek, stb. veszélyes hulladéknak számítanak. Ezek a hulladékok többféleképpen ártalmatlaníthatók: lerakókban, égetéssel, komposztálással vagy zárt rendszerű emésztéssel – hogy többet megtudj, olvass tovább a kannabisz hulladékkezeléséről.

3. Hulladék mennyiségek

Az Egyesült Államokban a becslések szerint a kannabisz üzemek évente több ezer tonna hulladékot termelnek, és csak Kaliforniában a kannabisz csomagolási hulladék a állami hulladék 25%-át teszi ki. Kutatások szerint körülbelül 15 liter szubsztrátot használnak minden kannabisz növényhez, átlagosan évente 4 termesztési ciklussal, ami évente több mint 2 043 800 m² szubsztrát hulladékot jelent. 

Zöld hulladék aránya egy kannabisz növényre vetítve

A zöld hulladék – például szárak, ágak, levelek – körülbelül 1,75 liter hulladékot ad növényenként, így az átlagos hulladék mennyisége mintegy 114 kg/m³, ami több mint 233 tonna növényi hulladékot jelent beltéri, üvegházi és kültéri termelés esetén, és ez a szám majdnem háromszorozódni fog, ahogy több engedélyt adnak ki.

4. Növényi hulladék kezelési gyakorlatok 

A rekreációs kannabisz legalizációja óriási hatással volt a hulladékkezelő iparra, mivel a termesztőüzemek hulladékmennyisége drasztikusan nőtt. Vannak kezdeményezések a kannabisz hulladék szabályozására, például előírják, hogy a kannabiszt el kell pusztítani vagy módosítani, hogy ne legyen fogyasztható, de nincs egyértelmű útmutatás a kannabisz többi hulladéktípusának ártalmatlanítására, mivel még mindig nincs meg a megfelelő tudás a hulladék kezeléséhez. A kannabisz eltér más növényektől a CBD és THC maradványok miatt; ezen kannabinoidok miatt csak néhány üzem tudja fogadni a szerves kannabisz hulladékot, így a termelők alternatívákat keresnek. 

Az útmutatás hiánya ellenére egyes államok veszélyes és nem veszélyes megközelítést választottak. Ebben a rendszerben a nem veszélyes kannabisz hulladék felismerhetetlenné és használhatatlanná tétele szükséges, ami azt jelenti, hogy a növényt porrá őrölik, és egyenlő arányban nem kannabisz, komposztálható hulladékkal – például élelmiszer-hulladékkal, kerti zöldhulladékkal vagy állati trágyával – keverik össze.

Ám a veszélyes hulladék problémásabb, mert nem komposztálható, így lényegében megduplázza a lerakókba küldött hulladékmennyiséget. Ott, ahol – például az USA-ban – már régebben legális a kannabisz, néhány állam arra ösztönzi a termelőket, hogy fenntartható gyakorlatokat vezessenek be. Oregoni például szigorú szabályok vonatkoznak a veszélyes hulladékokra, így a termelőknek dokumentálniuk kell a hulladékmennyiséget, biztonságos tárolásban, korlátozott hozzáféréssel kell tárolniuk, és az alábbi módszerek egyikével kell ártalmatlanítaniuk.

Komposztálás

A szerves hulladék komposztálása csökkenti a hulladékmennyiséget, és tápanyaggá alakítja a hulladékot más növények számára, miközben gázkibocsátást is megelőz. Ez kültéri termesztésnél lehetséges, ha van elég hely. Ha lehetőség van rá, a komposzt a talajhoz is adható, javítva annak termőképességét és egészségét, mert a növényi hulladék – például szárak, ágak, gyökerek – növelik a nitrogéntartalmat, hasonlóan bármely más növényi hulladékhoz.

A komposztálás speciális feldolgozó berendezéssel is végezhető (ez az „in-vessel”), amely lehetővé teszi, hogy a kannabisz növényi hulladék zárt és biztonságos helyen, minimális szagképződéssel komposztálódjon, bár ez nem használható beltéri vagy üvegházi termesztésnél, ahol kevés a hely.

A komposztálás nemcsak kiváló módszer arra, hogy csökkentsd az otthoni termesztés hulladékát; az egyik legjobb mód a talaj termékenységének ingyenes fenntartására! Ehhez érdemes megérteni a komposzt lényegét. Ez a „fekete arany” csupán a mikrobiális lebontás végterméke. A komposzt két fő anyagcsoportból áll – zöldekből és barnákból. A zöldek közé tartozik a friss konyhai hulladék, fűnyesedék, kertből származó friss növényi hulladék; a barnák közé pedig faforgács és elhalt levelek. Egy az egy arányban keverve ezek kiváló komposztot adnak. Miért? Mert a baktériumok, gombák és más szervezetek enzimeket bocsátanak ki, amelyek lebontják őket. Két fő megközelítés létezik: forró és hideg. A forró komposztálás néhány hét alatt eredményt ad: egyszerre minden anyagot be kell tenni a komposztládába, majd rendszeresen forgatni. A hideg komposztálás hosszabb időt vesz igénybe, és annyit jelent, hogy tetszőleges időközönként adod hozzá az anyagokat.

A termelők másik lehetősége, hogy a növényi hulladékot komposztáló üzemekbe szállítják, de ez jelentős szállítási költséggel járhat, és a komposztálók további szabályokat is előírhatnak. Szakértők szerint a termelők profitálhatnának a növényi hulladékból – különösen a szárak, ágak rostjai miatt – ám a jelenlegi szabályozás nehezíti a gazdasági hasznosítást.

Lerakás

A hulladéklerakás a leggyakoribb kannabisz hulladékkezelési mód, mert egyszerű, kényelmes és nem kell hozzá drága felszerelés. Bár a szállítás költsége jelentős, ez a legáltalánosabb módszer, mert lényegében csak elássák a növényi anyagot. Azonban, bár elterjedt, a lerakás nem számít a legjobb megoldásnak, mert üvegház-hatású gázokat bocsát ki a légkörbe, ellentétben a komposztálással.

5. Kannabisz csomagolási hulladék kezelési gyakorlatok 

A fentebb említett módszerek a növényi hulladék kezelésére szolgálnak, de a kannabisz-ágazat jelentős mennyiségű, nehezen komposztálható hulladékot – például üveget és műanyagot – is termel, amelyek a legrosszabb szennyezőanyagok közé tartoznak. A termelőknek ezért a következő módszerekhez kell fordulniuk a csomagolási hulladékok kezelése érdekében.

Újrahasznosítás

A legalizáció óta a kannabisz csomagolás jelenti a legégőbb problémát, mert a szabályozások szigorúan meghatározzák, milyen anyagokat lehet használni, így szinte lehetetlen vagy nagyon nehéz környezetbarát alternatívát alkalmazni.  Például az erős ragasztók a címkéken kötelezőek, mert nehezen eltávolíthatók, viszont nehezítik az újrahasznosítást is. Továbbá a vape akkumulátorokat veszélyesnek tartják, így a hulladékkezelők sem szívesen fogadják. Bár a kannabisz csomagolás újrahasznosítható, végső soron a fogyasztókon múlik, hogy megfelelően helyezik-e el a hulladékot – sokan ezt nem tudják, vagy nem törődnek vele.

Ezért a cégek újrahasznosítási szolgáltatásokat is kínálnak, amelyek a nehezen újrahasznosítható kannabisz hulladékokra specializálódtak; így ezek nem a lerakóba, hanem az újrahasznosítási körforgásba kerülnek. Ezek a vállalkozások általában külön kezelik a csomagolást és a vape eszközöket. A csomagolás újrahasznosítási programok összegyűjtik, megtisztítják, majd beolvasztják a műanyagot, melyből például közparkpadokat vagy locsolókannákat készítenek. A vape újrahasznosítási programoknál a fémeket is beolvasztják, hogy ebből új vape-et vagy más terméket készítsenek.

Veszélyes hulladék

A veszélyes hulladéknak minősülő, például kivonatok vagy olajok előállításához használt oldószerekre a veszélyes hulladék szabályozás vonatkozik, így a cégeknek kötelessége tájékozódni az adott oldószer utókezeléséről és szükség esetén hivatalos hulladék-ártalmatlanítási engedélyt kérni légköri, szilárd vagy folyékony hulladékra vonatkozóan.

6. Legjobb gyakorlatok

A kannabisz hulladék ártalmatlanítására vonatkozó egyértelmű útmutatás hiányában a vállalatok megosztják egymással azokat a gyakorlatokat, amelyek a hulladék újrahasználatára vagy minimalizálására fókuszálnak. Íme néhány a legtöbb termelő által javasolt bevált gyakorlatok közül (amikor lehetséges).

• Támogasd a vegyszermentes kivonatolást: A feldolgozók fejlesszenek ki új kivonási folyamatokat, amelyek kevésbé szennyezőek, vagy vegyszermentes technológiákat alkalmaznak a veszélyes hulladék csökkentésére.

• SZerves hulladék komposztálása: A kültéri üzemek helyben komposztáljanak, ha lehetséges, a beltéri és üvegházi létesítmények pedig működjenek együtt mezőgazdasági üzemekkel, hogy a kannabisz növényi hulladékot szerves szubsztráttá vagy tápanyagban gazdag talajjá alakítsák.

• Növényi rostok visszanyerése: Bátorítsuk a termelőket, hogy fedezzenek fel különféle felhasználási lehetőségeket a növényi rostokra (mint a kender esetében), például ruházat, szigetelés és sok egyéb termék készítésére újrahasznosítsák.

• Válassz hulladékszegény megoldásokat: Alkalmazd azokat a technológiákat, amelyek lehetővé teszik a napfény használatát mesterséges világítás helyett, használj újrahasznosítható világítótesteket, valamint olyan termesztési szubsztrátot, amely a helyszínen komposztálható (ha lehetőség van rá).

• Hulladék-korlátozás beállítása: Ha a termelő hulladékkezelési tervet kap és a hulladéktermelése meghaladja az előre meghatározott maximumot, akkor a felesleget helyben kell komposztálnia vagy szakszolgáltatóhoz szállítania, dokumentálva, hogy újrahasznosította a többletet és hogyan.

• Újrahasználható csomagolást ösztönözz: Ha lehetséges, válassz fenntartható, újra és újra használható, utántölthető csomagolást, a nem ilyeneket pedig magasabb adóval sújtsák.

7. Összegzés

A kannabiszipar exponenciális növekedése rengeteg hulladékkal jár, ezért elengedhetetlen hatékony hulladékgazdálkodási programokat indítani, és világos iránymutatásokat adni a kannabiszhulladék ártalmatlanítására vonatkozóan. A legjobb eredmény érdekében a kormányzatnak együtt kell működnie az ágazattal, hogy mindkét fél számára megfelelő megoldás születhessen; a kannabisz ágazat továbbra is növekedni fog, ezért a hatékony hulladékkezelés mihamarabb szükséges. Ugyanakkor a legális kannabiszipar viszonylag új, számos kihívással néz szembe, ezért időbe telhet, mire kialakulnak a speciális hulladékkezelési gyakorlatai.

Ha van tippjeid otthoni termesztőknek a hulladékuk ártalmatlanítására, oszd meg tapasztalataidat a többi termesztővel az alábbi hozzászólásokban!